Kemény basszus, lendületes rock’n’roll, ötletes szövegek a tartópillérei a könnyed, szórakoztató bulizenének. Nem véletlen, hogy a Kipu muzikális esszenciája is ebből a triumvirátusból építkezik. A srácokat nem tegnap nyomta hókon a múzsa, pontosan tudják, hogy mi kell a közönségnek, rutinos, felkészült előadók, akik nem csak játsszák, de értik is a muzsikát. Legalábbis ezt a benyomást keltik, miközben pár tömény után, kocsmapultot támasztva, zenéről beszélget velük az ember. A diskurzus emlékfoszlányait azonban kíméletlenül szétoszlatták a mindenféle párlatgőzök, így muszáj volt egy villáminterjút készítenünk a csapattal:
Zen&Roll: Van-e koncert előtti rituálétok, és ha igen, az micsoda?
Kipu: Mindig ölelkezünk és az Attila mindig rajzol egy kabalafaszt a koncertlistára.
Z&R: Le kellett-e már mondani olyan álmotokról, amely miatt belevágtatok a zenélésbe?
K: Egy közös álmunk van, és éppen ezt próbáljuk beteljesíteni.
Z&R: Mit gondoltok, mi lesz veletek a bűvös huszonhetedik évetek után?
K: Gyula és az Attila biztosan öngyilkosok lesznek, mennek Robert Johnson és a többiek után a klubba. Bobó pedig majd megél a jogdíjakból és unalmában alakít egy rock zenekart Fúú Harcosok néven.
A Kiput a PEN első napján (csütörtökön) a ZEN&Roll színpadon hallgathatjátok meg 22:20-tól.
